2013. január 25., péntek

Telihold

Hát itt vagyok: Meghoztam nektek az első részt. Sajnos a főszereplő lány neve és kinézete még nem derül ki mert ez afféle próbarész hogy mennyire tetszik Igyekeztem valós helyszíneket és "Legendákat" beletenni kisebb, nagyobb sikerrel. Nem is húzom tovább az időt. Élvezzétek!:)
DaisyRose
    (L)


Éjjel fél tizenkettő. Már megint nem tudok aludni. Lehetséges hogy telihold van? Hogy felejthettem el? Kipattantam az ágyból és elhúztam a vastag sötétítő függönyöket és kitártam a hatalmas ablakot. A szoba immár ezüstfényben úszott. .Szóval ezért nem tudok aludni. Tényleg elfelejtettem. De ez a hét amúgy teljes káosz volt. Hétfőn Mandy rám borította az ebédem "véletlenül", kedden szétszakította az új táskám szintén "véletlenül",szerda...szerdán viszonylag nyugodt napom volt amíg meg nem jelent a suliba ő.
 Épp a suli bejáratánál álltam és lilyt vártam de mivel írt hogy késni fog ezért sétálni kezdtem befelé. Elindultam a lépcsőn ám amikor az utolsóra léphettem volna, valaki megragadott a pólómnál fogva és hátrarántott.
"-Húzz innen kisegér!- Mondta nem meglepően Mandy. Kiáltani sem volt időm mert zuhanni kezdtem lefelé. Csak vártam hogy a fejem nekiütközzön a kemény betonnak. Ám ez nem történt meg. Valaki elkapott, majd talpra állított. Az első sokk után óvatosan kinyitottam a szemem de kár volt, mert iszonyatosan szédülni kezdtem majd összeestem.
-Jól vagy?-Kérdezte egy aggódó mély hang. Mielőtt válaszolni tudtam volna már ismét a karjai közt voltam.-elviszlek inkább az orvosiba.-Súgta a fülembe.Többre nem emlékszem. Innentől teljes képszakadás. Arra eszméltem hogy a nővér ébresztget. Ő mondta el hogy mielőtt a "fiatalember" elkapott csúnyán beütöttem a fejem a korlátba majd elájultam.
-És hol van most?-Kérdeztem.
-Sajnos a fiúnak órára kellett mennie-válaszolta.
-Még a nevét sem mondta el?-
-Nem sajnos nem.Csak annyit mondott hogy még új itt.-"
Szóval új még itt.Ez furcsa. Nem sűrűn költöznek idegenek Webster Springs-be. Ez egy kicsi Nyugat-Virginia-i város. ha  jönnek ide, akkor is csak nyáron, és azok is csak turisták. Nem maradnak itt egy két hétnél tovább. Megnéznek pár látványosságot meg az Elk folyót aztán elmennek. Lényegében ez egy unalmas város. Mondjuk tavasz van, Március. Hamarosan újra kinyitnak a büfék, a múzeumok meg a parkok.Végre nem kell majd az erdőben csöveznünk. Bár jó egy hónapja senki sem jár oda, azóta hogy Bobby Thorton  egyik éjszaka rejtélyesen eltűnt és csak a szétszabdalt ruháit találták meg. Véresen. Megértem ha ettől sokan megrémültek. A suliban két hete volt a megemlékezése. A felnőttek azt mondják hogy biztosan csak egy állat támadta meg. De Bobby erős volt, nagyon is.Nehéz elképzelni hogy valami leterítette. Furcsa ez az egész. Az öregebbek azt mondják hogy a különös "Molyember" újra előjött rejtekéből és ő rabolta el a fiút. Szerintem ez hülyeség. Ha elrabolta akkor miért találták meg  véresen a ruháit? Mások szerint valami borzalmas fenevad járkál az erdőben. Valószínűleg egyik sem igaz. Mind mese, amivel a kicsiket szokták rémisztgetni. Engem személy szerint egyik sem rémiszt meg. Az egész csak kitaláció hogy még több turistát csalogassanak ide.Nem is értem miért foglalkozok ezzel. Kihalásztam a táskámból a rajzfüzetem. Úgysem tudnék aludni és különben is, péntek van. Holnap nem kell korán kelnem. Fogtam a füzetet, odaültem az ablakpárkányra, bedugtam  a fülhallgatóm és elindítottam a a kedvenc dalom.

Leginkább zongorázni szerettem ezt a dalt de tekintve hogy éjfél van és mindenki alszik inkább most nem játszom el.
A zene elindult én pedig lehunytam a szemem egy percre. Az Elk partján álltam, sütött a nap. Kavicsokat dobáltam a vízbe. Mezítláb voltam. Táncoltam a puha füvön és egy számomra ismeretlen dalt énekeltem. Egyszer csak beborult. A víz zavarossá vált, a puha fű a talpam alatt kemény kóróvá változott. Halk lépteket hallottam magam mögött. Már épp megfordultam volna mikor felriadtam.
Füzetem a földön hevert, és a zene is megváltozott. Furcsa volt. Alig hasonlított arra amit hallgattam. Sikolyok sípolás.
-Mi a fene?- Kaptam ki a fülemből a fülhallgatót. A telefonom szerint még mindig a river flows in you ment. Inkább kikapcsoltam és elsüllyesztettem a táskámban.Az órára néztem.Fél négy. Mennyit aludhattam a párkányon? A hátam iszonyatosan fájt úgyhogy inkább befeküdtem az ágyba. Az sem érdekelt hogy az ablak nyitva maradt...


2013. január 22., kedd

Prológus

                                                              "Talking to the moon
                                                              try to get to you
                                                              in hopes you're on
                                                              the other side
                                                              talking to me too
                                                              or am i a foo
                                                              who sits alone
                                                              talking to the moon"



Hát belekezdtem ebbe a blogba. Sokáig halogattam de most elkezdtem!:)
Még magam sem tudom pontosan merre fog kanyarodni ez a történet. Egy biztos! Szerelemből, izgalomból, csalódásról, fájdalomról bőven lesz benne elég!:) Mint az a címből is kiderül, eléggé odavagyok a holdért, az éjszakáért és a misztikus dolgokért. Félre értés ne essék nem vagyok se emo se gót, egyszerűen egész kicsi korom óta vonzott az éjszaka világa. Történetünk főhősnőjét is e szempontok szerint találtam ki. A szereplők és a nevek nagyjából megvannak és ígérem nemsokára hozom is nektek az első fejezetet! Addig is hallgassátok meg az én kedvenc dalom ami szerintem a világon az egyik legszebb.
Bármi kérdésetek, óhajotok van elértek az alábbi e-mail címen: daisyrose.love@gmail.com  

      Love
  DaisyRose



                                           "Éjre éj és napra nap,
                                             Egy bűvös hálót rázogat,
                                              Hol titkos hang súg átkokat,
                                               Néki, hogyha ottmarad.
                                               De súghatnak már őneki,
                                                Hálóját csak lengeti
                                                 És fontolóra sem veszi
                                                  S halottnak asszonyát..."