Magical forest

Hát meg is hoztam az új részt. Alig bírtam leállítani magamat annyira sok ötletem van! Azért most előre elmondom hogy az erdő amelyet leírtam nektek az csak egy kitalált erdő, de én mondom varázslatos! Lehet hogy kicsit sok lett a tájleírás de a következő részt terveztem inkább izgalmasra.
A főszereplő teljes neve még itt sem derül ki csak az első és a második neve de ne aggódjatok hamarosan hozok szereplőket is!
Végezetül elmondanám hogy megint egy dal illetve dalok ihlették a történetet amiket be is linkelek nektek. Kérlek titeket hogy hallgassátok meg őket hogy még jobban átélhessétek a történetet.
David Guetta- she wolf
( taylor swift safe and sound című számát pedig a szövegben találjátok)
DaisyRose
     (L)


A varázslatos erdő

Reggeli hideg szélre ébredtem. Megborzongtam és a takarót följebb húztam. Nem ért semmit.Idegesen pattantam ki az ágyból, de kár volt mert megszédültem majd a padlóra rogytam.
-Fenébe-morogtam. Odasétáltam az ablakhoz és becsuktam. Lenéztem az udvarra. Furcsa. Az öcsém minden reggel kint játszik az udvaron, de az most üres.
-Furcsa-mondtam majd visszahuppantam az ágyba és az ölembe kaptam a laptopom.-Hogy mi van? Fél egy múlt öt perccel.Mennyit aludtam?- Lecsaptam a laptopom és letrappoltam a konyhába. Sehol senki.-Várjunk csak-téptem le a cetlit a hűtőről amin anya kézírása díszelgett.
Elmentünk a jótékonysági ünnepségre, nem akartalak felébreszteni mert nagyon fáradtnak tűntél de ha gondolod vitesd el magad Mr. gordick-al a szomszéddal.
puszi: Anya
Jótékonysági ünnepség? Az ma van? Áh mindegy utálom az ilyen ünnepségeket. Mandy és az ölebei már biztosan a másik városban teszik magukat az ottani fiúknak. Apropó fiúk, vajon ő is elment? Az érintésétől még most is megborzongok. Még sosem éreztem ilyet. Hirtlenen szaporán kezdtem venni a levegőt. Behunytam a szemem és úgy éreztem újra a karjai közt tart, ahogy az ajka a fülemhez ér.
Ábrándozásomból egy hatalmas csattanás zökkentett ki. Lenéztem a földre, a tál amit eddig szorongattam most a földön hevert. Te jó ég! Mi van velem? Gyorsan összesöpörtem a tál maradványait és úgy döntöttem hogy kimegyek a kedvenc helyemre rajzolni mert muszáj volt valahogyan elterelnem a gondolataim az ismeretlen fiúról. Felöltöztem jó melegen és túrához megfelelően

                                                                 Faith ruhája

Bezártam a kaput, felpattantam a biciklimre és meg sem álltam a Royal vendéglátóig. Hihetetlen hogy milyen üresek voltak az utcák. Egész kellemes volt ahogy a nap erőtlenül áttört a ködön ami a város fölé ereszkedett. Az öregebbek, akik most kint söpörték az utcát vagy csak ácsorogtak midig szidták a ködöt mert nem engedte a napot sütni. Én személy szerint szerettem. Valami különleges és megfejthetetlen volt benne.Felkanyarodtam az utolsó utcánál majd oda is értem. Csengőszó jelezte hogy megjöttem.

-Szerbusz Rosie!-Köszönt Mr. Mcdale.

-Jó napot-Köszöntem mosolyogva. Nagyon szerettem itt lenni.

-Mit szeretnél?-kérdezte, miközben egy nagy tál krémest pakolt a pultba.

-Igazából csak egy pulykás szendvicset és egy epres fánkot  vinnék el.-Mosolyogtam rá a kedves, ráncos arcú bácsira.

-Máris hozom-Mosolygott vissza, majd eltűnt hátul. Egy darabig álltam és a kabátommal játszottam amikor hirtelen megakadt a szemem egy újságcikken ami az egyik asztalon volt.

"ÚJABB ÁLLATTÁMADÁS AZ ERDŐBEN! Friss hír"

Csütörtök éjjel újabb állattámadás történt az erdőben. Ismeretlen körülmények. Bővebben a 4. oldalon.

Most nem volt időm elolvasni ezért gyorsan begyömöszöltem a táskámba.

-Meg is hoztam neked a finomságokat-Jött ki Mr. Mcdale.

-Köszönöm.-Mondtam mosolyogva majd begyömöszöltem a két papírzacskót a táskámba, utána kifizettem őket.

-Rosie!-állított meg az öreg úr mielőtt kiléptem volna az ajtón.-Vigyázz magadra!-Nézett komolyan a szemembe. Bólintottam majd kimentem.

Tekertem fel az utcán és számoltam a házakat. 12...13...14..kanyar. Befordultam és hirtelen elém tárult a ködös erdő. Egy pillanatra megálltam és leszálltam a bicikliről és az erdőt néztem. Soha sem féltem eddigi életemben. Soha! De most mintha egy pillanatra megrémültem volna, de csak egy pillanatra. Olyan volt mintha egy percig egy másik személyiség lettem volna, de aztán visszaváltoztam volna. Elmosolyodtam és elindultam a kis úton az erdő mélyébe.

                                                                             

Haladtam egyre beljebb és beljebb felfelé. Hat éves korom óta szinte minden nap megtettem ezt az utat.Sosem féltem. Anyáék úgy tudták hogy a játszótérre megyek és nem is aggódtak értem soha.

Nemsokára el is értem a kis fa lépcsőket. Fél úton jártam. A biciklimet nekitámasztottam az egyik fának, egy kötéllel pedig odakötöttem aztán elindultam a lépcsőn. Mindig szerettem a csöndet de most valamiért ez zavart ezért előhalásztam az iphod-om és elindítottam egy a hangulatomhoz illő dalt. Így esett a választásom taylor swift-safe and sound című számára. Ez a szám mindig annyira elvarázsolt. Szinte teljesen bele tudtam képzelni magam Beleborzongtam ahogy haladtam egyre följebb és följebb a lépcsőn mígnem azok elfogytak. Megtettem a háromnegyednyi utat. Egy darabig még sétáltam, de a fülhallgatót inkább kivettem mert messziről már hallani lehetett a folyó zúgását amit imádtam hallgatni.

Lassan, nyugodtan lépkedtem, hallgattam ahogy az avar zörög a talpam alatt. A folyó zúgása egyre erősödött de én csak mentem a hang után, mígnem elértem a hídig. Ez legvarázslatosabb a földön!

Nagyon lassan haladtam rajta mert imádtam a kilátást róla. Hiába jártam ide több mint tíz éve, megunhatatlan! Ahogy a köd leereszkedik a hatalmas fákra...hányszor de hányszor lerajzoltam.

                                                               kilátás a hídról

Miután leértem a hídról nem az ösvényen haladtam tovább. Lekanyarodtam jobbra és most lefelé haladtam mígnem egy hatalmas kovácsoltvas kapuig el nem értem. Gondolkodás nélkül benyitottam és beléptem egy régi falu romjaiba. Egykor biztosan gyönyörű lehetett, a régi romos házak is erről árulkodnak. De nem nézelődni jöttem ide. Haladtam tovább célomhoz: a folyóhoz. Szórakozottan lépkedtem a macskaköves úton miközben egy dalt dúdoltam. Észre sem vettem hogy egy idő után már a füvön lépkedtem, sőt még a nap is kisütött.
Boldogan néztem körbe. Elértem a célom. 

   



A folyóparton álltam. Hihetetlen hogy alig negyed órányira a várostól van egy ilyen hely!
Szememmel a csónakot kerestem. A víz megint arrébb vitte pár centivel. Miután megerősítettem a köteleit belemásztam. De akkor hirtelen valami nem stimmelt. A rajzfüzetem a csónakban hevert. Ellenőriztem a táskám hátha abból esett ki de nem. Az ugyanúgy volt lezárva mint eddig.
-Furcsa-Mondtam, de megvontam a vállam, lehuppantam és rajzolni kezdtem. Fülemben már nem ment semmijen zene de mégis olyan volt mintha a kezem egy ritmusra járna. Telefonom csörgésére eszméltem fel. Kis fáziskéséssel de felvettem.
-Kicsim? Szia!-Szólt bele anya-Hol vagy az öcséddel most értünk haza.
-Ööö..én csak kijöttem az erdőbe rajzolni.-hadartam, és lepillantottam a művemre. A telefon kiesett a kezemből.
-Mi a...-suttogtam.
Faith? Fait? Az isten szerelmére! Szólj már bele!

Telihold

Hát itt vagyok: Meghoztam nektek az első részt. Sajnos a főszereplő lány neve és kinézete még nem derül ki mert ez afféle próbarész hogy mennyire tetszik Igyekeztem valós helyszíneket és "Legendákat" beletenni kisebb, nagyobb sikerrel. Nem is húzom tovább az időt. Élvezzétek!:)
DaisyRose
    (L)


Éjjel fél tizenkettő. Már megint nem tudok aludni. Lehetséges hogy telihold van? Hogy felejthettem el? Kipattantam az ágyból és elhúztam a vastag sötétítő függönyöket és kitártam a hatalmas ablakot. A szoba immár ezüstfényben úszott. .Szóval ezért nem tudok aludni. Tényleg elfelejtettem. De ez a hét amúgy teljes káosz volt. Hétfőn Mandy rám borította az ebédem "véletlenül", kedden szétszakította az új táskám szintén "véletlenül",szerda...szerdán viszonylag nyugodt napom volt amíg meg nem jelent a suliba ő.
 Épp a suli bejáratánál álltam és lilyt vártam de mivel írt hogy késni fog ezért sétálni kezdtem befelé. Elindultam a lépcsőn ám amikor az utolsóra léphettem volna, valaki megragadott a pólómnál fogva és hátrarántott.
"-Húzz innen kisegér!- Mondta nem meglepően Mandy. Kiáltani sem volt időm mert zuhanni kezdtem lefelé. Csak vártam hogy a fejem nekiütközzön a kemény betonnak. Ám ez nem történt meg. Valaki elkapott, majd talpra állított. Az első sokk után óvatosan kinyitottam a szemem de kár volt, mert iszonyatosan szédülni kezdtem majd összeestem.
-Jól vagy?-Kérdezte egy aggódó mély hang. Mielőtt válaszolni tudtam volna már ismét a karjai közt voltam.-elviszlek inkább az orvosiba.-Súgta a fülembe.Többre nem emlékszem. Innentől teljes képszakadás. Arra eszméltem hogy a nővér ébresztget. Ő mondta el hogy mielőtt a "fiatalember" elkapott csúnyán beütöttem a fejem a korlátba majd elájultam.
-És hol van most?-Kérdeztem.
-Sajnos a fiúnak órára kellett mennie-válaszolta.
-Még a nevét sem mondta el?-
-Nem sajnos nem.Csak annyit mondott hogy még új itt.-"
Szóval új még itt.Ez furcsa. Nem sűrűn költöznek idegenek Webster Springs-be. Ez egy kicsi Nyugat-Virginia-i város. ha  jönnek ide, akkor is csak nyáron, és azok is csak turisták. Nem maradnak itt egy két hétnél tovább. Megnéznek pár látványosságot meg az Elk folyót aztán elmennek. Lényegében ez egy unalmas város. Mondjuk tavasz van, Március. Hamarosan újra kinyitnak a büfék, a múzeumok meg a parkok.Végre nem kell majd az erdőben csöveznünk. Bár jó egy hónapja senki sem jár oda, azóta hogy Bobby Thorton  egyik éjszaka rejtélyesen eltűnt és csak a szétszabdalt ruháit találták meg. Véresen. Megértem ha ettől sokan megrémültek. A suliban két hete volt a megemlékezése. A felnőttek azt mondják hogy biztosan csak egy állat támadta meg. De Bobby erős volt, nagyon is.Nehéz elképzelni hogy valami leterítette. Furcsa ez az egész. Az öregebbek azt mondják hogy a különös "Molyember" újra előjött rejtekéből és ő rabolta el a fiút. Szerintem ez hülyeség. Ha elrabolta akkor miért találták meg  véresen a ruháit? Mások szerint valami borzalmas fenevad járkál az erdőben. Valószínűleg egyik sem igaz. Mind mese, amivel a kicsiket szokták rémisztgetni. Engem személy szerint egyik sem rémiszt meg. Az egész csak kitaláció hogy még több turistát csalogassanak ide.Nem is értem miért foglalkozok ezzel. Kihalásztam a táskámból a rajzfüzetem. Úgysem tudnék aludni és különben is, péntek van. Holnap nem kell korán kelnem. Fogtam a füzetet, odaültem az ablakpárkányra, bedugtam  a fülhallgatóm és elindítottam a a kedvenc dalom.

Leginkább zongorázni szerettem ezt a dalt de tekintve hogy éjfél van és mindenki alszik inkább most nem játszom el.
A zene elindult én pedig lehunytam a szemem egy percre. Az Elk partján álltam, sütött a nap. Kavicsokat dobáltam a vízbe. Mezítláb voltam. Táncoltam a puha füvön és egy számomra ismeretlen dalt énekeltem. Egyszer csak beborult. A víz zavarossá vált, a puha fű a talpam alatt kemény kóróvá változott. Halk lépteket hallottam magam mögött. Már épp megfordultam volna mikor felriadtam.
Füzetem a földön hevert, és a zene is megváltozott. Furcsa volt. Alig hasonlított arra amit hallgattam. Sikolyok sípolás.
-Mi a fene?- Kaptam ki a fülemből a fülhallgatót. A telefonom szerint még mindig a river flows in you ment. Inkább kikapcsoltam és elsüllyesztettem a táskámban.Az órára néztem.Fél négy. Mennyit aludhattam a párkányon? A hátam iszonyatosan fájt úgyhogy inkább befeküdtem az ágyba. Az sem érdekelt hogy az ablak nyitva maradt...

Prológus

                                                              "Talking to the moon

                                                              try to get to you

                                                              in hopes you're on

                                                              the other side

                                                              talking to me too

                                                              or am i a foo

                                                              who sits alone

                                                              talking to the moon"

Hát belekezdtem ebbe a blogba. Sokáig halogattam de most elkezdtem!:)

Még magam sem tudom pontosan merre fog kanyarodni ez a történet. Egy biztos! Szerelemből, izgalomból, csalódásról, fájdalomról bőven lesz benne elég!:) Mint az a címből is kiderül, eléggé odavagyok a holdért, az éjszakáért és a misztikus dolgokért. Félre értés ne essék nem vagyok se emo se gót, egyszerűen egész kicsi korom óta vonzott az éjszaka világa. Történetünk főhősnőjét is e szempontok szerint találtam ki. A szereplők és a nevek nagyjából megvannak és ígérem nemsokára hozom is nektek az első fejezetet! Addig is hallgassátok meg az én kedvenc dalom ami szerintem a világon az egyik legszebb.

Bármi kérdésetek, óhajotok van elértek az alábbi e-mail címen: daisyrose.love@gmail.com  

      Love

  DaisyRose

                                           "Éjre éj és napra nap,

                                             Egy bűvös hálót rázogat,

                                              Hol titkos hang súg átkokat,

                                               Néki, hogyha ottmarad.

                                               De súghatnak már őneki,

                                                Hálóját csak lengeti

                                                 És fontolóra sem veszi

                                                  S halottnak asszonyát..."